A SOLAS szerint minden 150 BRT alatti hajónak radarreflektorral kell rendelkeznie, hogy a 9 GHz-es (X-sáv) és 3 GHz-es (S-sáv) radarral navigáló hajók is észlelhessék. (Radarreflektor akkor is szükség van, ha a hajón van AIS.) A kishajós radarok az X-sávon üzemelnek.
A fából vagy műanyagból épített kishajók alig, vagy egyáltalán nem vernek vissza radarjelet, így nem látszanak a radarok képernyőjén. Ezen a helyzeten még a vitorlások alumínium árbóca sem segít, ugyanis a csepp keresztmetszetű profil azt a gyenge jelet is szétszórja, ami az amúgy is kicsi felületéről visszaverődhetne. Pedig nagyon fontos, hogy a kishajók is jól láthatóak legyenek a nagyhajók radarjain, mert éppen ezzel növelhető a közlekedés biztonsága. Ezért alkalmaznak a kishajókon olyan technikai eszközöket, amelyek a beérkező radarsugarakat koncentráltan verik vissza a kibocsájtó antenna felé, ezzel elérve, hogy a megfigyelő képernyőjén értékelhető visszhangjelként jelenjen meg. A radarreflektorok lehetnek passzív eszközök, azaz visszaverő felületek (reflektorok), és aktív berendezések, azaz válaszjeladók (transzponderek). A passzív radarvisszaverők komplex alakú, derékszögű sarkú fémkonstrukciók, amelyek célja a beérkező radarjelek befogása és visszaverése. A műanyag burkolatú csőben elhelyezett lépcsős prizmarendszer radarvisszaverők nagyon rosszul teljesítenek, mert teljesítményük csökken, ha a hajó megdől.
A lencsés reflektorok plasztik gömbben elhelyezett lencséje vagy lencséi megtörik a radarsugárzást és tükröző felületre fókuszálják az energiát. A visszavert jel aztán ugyanezeken a lencséken keresztül haladnak a beérkező jellel ellentétes irányba, hogy visszajussanak a kibocsájtó antennába.
Az aktív radarjel-visszaverők (Radar Target Enhancers, RTE) vagy radar transzponderek tápfeszültséggel rendelkeznek, s amikor radarjelet észlelnek, ugyanazon a frekvencián erős válaszjelet adnak. Vannak egycsatornás (X) és kétsávos (SX) változatok. A készülékek nem fogyasztanak nagy mennyiségű energiát, és hangjelzéssel figyelmeztetnek, ha radarjelet észlelnek. A hajók radarképernyőjén egy szokásos céltárgy visszhangjeléhez hasonlóképpen, de annál sokkal erősebb és határozottabb jelként jelenik meg.
A kereskedelmi hajók a jóváhagyott SOLAS IEC-62388 szabvány szerint jóváhagyott modern radarokat használnak, ezek az aktív visszaverő aktiválása előtt észlelik a standard passzív radarvisszaverővel felszerelt hajókat. Csak az ilyen passzív reflektor felel meg az IMO teljesítménykritériumainak.
Az Ouzo tragédiája: A dél-angliai Wight-sziget közelében igen nagy a teherhajók forgalma, mert Portsmouth és a még nagyobb Southampton kikötője számtalan hatalmas hajót fogad naponta. 2006. augusztusának egyik estéjén a P&O komp elütötte a 25 lábas Ouzo jachtot a háromfős legénység halálát okozva. A balesetvizsgálók arra a következtetésre jutottak, hogy az Ouzo a P&O Pride of Bilbaokomp mellett túl közel haladt el, majd a komp hulláma elárasztotta, és olyan gyorsan borult fel, így a legénységnek nem volt ideje vészjelzést küldeni. Az Ouzót a Pride of Bilbao őrszolgálata vizuálisan nem látta és radaron sem észlelte. A balesetet követően vizsgálat folyt annak feltárására is, hogyan lehetséges, hogy egy kis jachtot nem vesz észre egy a legmodernebb radarberendezéssel felszerelt hajó. A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy bizonyos típusú passzív radarvisszaverők nem elég hatékonyak. Ez rávilágított az aktív radartranszponderek fontosságára.
Forrás: Horváth Csaba, SzkipperTippek