A VTS (vagy másnéven: Marine Traffic Monitoring System) magyarul ‘Hajóbejelentkezési Rendszerek‘
VTS az Adrián is van (VHF rádión): VTS Rijeka: 14-es, 60-as csatorna / VTS Zadar: 12-es, 60-as csatorna / VTS: Sibenik 14-es, 60-as csatorna / VTS Split: 12-es csatorna / VTS Dubrovnik: 14-es csatorna
Figyelni kell ezeken a csatornákon mindenkinek, de a kedvtelési célú hajóknak (24 méternél kisebb jachtok) nem kell bejelentkezniük, csak a nagyhajóknak. Részletek: https://mmpi.gov.hr/more/vts-croatia/12861
Számtalan tengeri nemzet működtet hajóbejelentkezési rendszereket a parti tengereken, nagy forgalmú vízi utakon, mint pl. USA parti tengerek, Szt. Lőrinc-folyó, Angol-csatorna, Gibraltári-szoros, Temze folyó, Dardanellák és Boszporusz stb. Az Adrián a Croatian Vessel Traffic Monitoring and Information System (CVTMIS) működik, amiben minden 24 méternél nagyobb hajó (a halászhajók és a hadihajók kivételével) köteles részt venni. A hajóbejelentkezési rendszerek közül talán a legismertebb az „AMVER” (Autamated Mutual-assistance Vessel Rescue System), amelyet az Egyesült Államok parti őrsége (U. S. Coast Guard) működtet, s amely egy kölcsönös tengerészeti segélynyújtó szervezet.
A VTS egy kikötői vagy kikötői hatóságok által létrehozott tengeri forgalomfigyelő rendszer, hasonlóan a repülőgépek légiforgalmi irányításához. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) a hajóforgalmi szolgálatot úgy határozza meg, mint „egy illetékes hatóság által végrehajtott szolgáltatás, amelynek célja a hajóforgalom biztonságának és hatékonyságának javítása, valamint a környezet védelme. A szolgáltatásnak képesnek kell lennie arra, hogy kapcsolatba lépjen a forgalomban, és reagáljon a hajóforgalmi szolgálati területen kialakuló forgalmi helyzetekre”. A tipikus hajóforgalmi szolgálati rendszerek radart, zártláncú televíziót, VHF rádiótelefont és automatikus azonosító rendszert (AIS) használnak a hajómozgások nyomon követésére és a navigációs biztonság biztosítására egy korlátozott földrajzi területen.
Ezekről a bejelentkezési rendszerekről a hajózási szakkönyvek, illetve maguk a térképek tájékoztatnak, melyen jelölik a rendszer határait, elejét és végét, a csatornákat, a jelentések szabvány formáját, a hírközlő eszközt. A hajóbejelentkezési rendszerek olyan szervezetek, amelyek a hajókat (és különösen az olyan kereskedelmi hajókat, amelyek veszélyes árukat vagy ártalmas anyagokat szállítanak) a rendszer hatókörzetén belül nyomon kísérnek. A hajók a rendszer területére való belépéskor, valamint az onnan való kilépéskor be-, illetve kijelentkeznek valamely hírközlési eszköz segítségével (VHF vagy MF/HF-rádió, INMARSAT-üzenet), továbbá helyzetjelentéseket küldenek az áthaladás során, vagy a kikötőbe való megérkezéskor, vagy egy esetleges havária esetén. A hajóbejelentkezési rendszerekről az IMO A.648. határozata rendelkezik, amely megadja a hajóbejelentkezési rendszerekre
vonatkozó irányelveket, és a bejelentkezés során követendő eljárásokat.
Hagyományosan a hajó kapitánya volt egyedül felelős a hajó mozgásáért, a kikötőbe tartó hajók zászlójelekkel jelezték érkezésüket. A rádió 19. századi fejlődésével a rádiós kapcsolatok egyre fontosabbá váltak. A második világháború alatt azonban a radar fejlesztése lehetővé tette a hajóforgalom pontos figyelemmel kísérését és nyomon követését. A világ első kikötői felügyeleti radarját 1948 júliusában Liverpoolban helyezték üzembe; 1950 márciusában pedig Long Beach-en (Kalifornia, Egyesült Államok) létesítettek egy radaros felügyeleti rendszert. A parti hatóságok radarral követték a hajóforgalmat, valamint rádión keresztül navigációs üzeneteket továbbíthattak a hajóknak: ez alkotta az első hivatalos VTS-rendszereket. Ma már az AIS jelentős szerepet játszik a hajók nyomon követésében.
A technológia fejlődésével és a hajóforgalom nyomon követésére és figyelemmel kísérésére szolgáló berendezések egyre kifinomultabbá válásával egyértelművé vált, hogy tisztázni kellett, mikor és hol lehet VTS-t létrehozni, és el kell oszlatni azt a félelmet, hogy a VTS sértheti a hajó kapitányának felelősségét a hajó navigálásával kapcsolatban. 1985-ben az IMO kimondta, hogy a VTS különösen alkalmas a kikötők megközelítési és bejárati csatornáin, valamint a nagy forgalmú, mérgező vagy veszélyes rakományok szállításával, navigációs nehézségekkel, keskeny csatornákkal vagy környezeti érzékenységgel jellemezhető területeken. Eszerint a hajó hatékony navigációjával és manőverezésével kapcsolatos döntések továbbra is a hajó kapitányának hatáskörébe tartoznak.
Ami a kishajókat illeti: nagy forgalmú helyeken a VTS őket is utasíthatja a nagyhajók forgalmának zavartalansága érdekében. Amikor a Temzén hajózunk fel Londonig, akkor nekünk kishajóknak is be kell jelentkeznünk a London Barrier VTS-en a VHF 14-es csatornán (PLA irányítja – Port of London Authority).
További részletek: www.imo.org/en/ourwork/safety/pages/vesseltrafficservices.aspx
Forrás: Horváth Csaba, Szkippertippek