Kialakulási folyamatuk szerint a viharokat frontális és nem frontális viharokra osztjuk. A frontális viharok kialakulása az alacsony nyomású és frontális rendszerekhez kapcsolódnak. A légköri nyomás csökkenni fog a melegfront közeledtével. Ezek a viharok jóval előre észlelhetők: magas felhők keletkeznek több nappal a front előtt, amelyek fokozatosan csökkennek, és a front előrehaladtával végül megnő a csapadék… A melegfront mögött általában gyorsan végbemegy a tisztulás és a felmelegedés. Egy ilyen változás reményt kelthet a meteorológiai ismeretekkel nem rendelkező emberekben – azt gondolhatják, hogy a rossz időnek vége. De előbb-utóbb a hideg légtömeg felváltja a meleg légtömeget. A hidegfront előrehaladtával, előre látható magas szintű felhők nélkül, általában zivatarokat okozó gomolyfelhők alakulnak ki a fronthatáron. A napsütéses idő ezért egy szempillantás alatt közvetlenül többé-kevésbé heves zivatarrá alakulhat át. A vihar elmúltával újabb csapadék kezdődik (a nem viharos típusú), és ezzel egy időben a hőmérséklet hirtelen lehűl. A frontális viharok viszonylag sokáig tartanak, ezért könnyen kiszámíthatók. Előfordulásuk kockázata nyilvánvaló a szinoptikus térképen. Emellett meteorológiai műholdakról készült felvételeken is megfigyelhetők a frontális viharokhoz kapcsolódó felhők és azok mozgása.
Több fajta nem frontális vihar is van, például gyakori típus a nyári helyi vihar. A felszín (akár szárazföldi, akár tengeri) jelentős felmelegedése a nedves légtömeg felmelegedéséhez vezet. Ahogy a meleg levegő fokozatosan a légkör magasabb és hidegebb rétegeibe emelkedik, lecsapódik, és viharfelhőket képez. Az ilyen viharok általában minimális területet érintenek. Azonban nehéz előre látni őket, és a helyi geomorfológiai paraméterek döntő fontosságúak a kialakulásukban. Ezért érdemes követni a helyi időjárás-előrejelzéseket, és jó vitorlázási útmutatókat olvasni, amelyek információkat tartalmaznak a helyi viharok által gyakran érintett területekről és azok körülményeiről (évszak, időjárási viszonyok stb.).
A légnyomás változásai: nem frontális viharok is kialakulnak csökkenő légnyomással rendelkező területeken (a nyomásmező folyamatos lineáris instabilitásának helyén). A szinoptikus térképen a nyomáscsökkenéseket hosszabb vagy rövidebb vonalak jelölik (körülbelül 10nm széles és több tíz vagy több száz nm hosszú). Az ilyen területek a meteorológiai térképről nyomon követhetők, és időben fel lehet készülni az érkezésükre. Azonban sokkal fontosabb annak a területnek a kiterjedése és mozgása, ahol előfordulnak, mint a térképen ábrázolt nyomáscsökkenések pontos elhelyezkedése, amely idővel nagyon dinamikusan változik.
Más, nem frontális viharok időnként a középső szélességi körzetben (30°–60° szélesség) alakulnak ki a magasnyomású rendszerek keleti oldalán. Ott nagyon eltérő hőmérsékletű és nedvességtartalmú légtömegek ütköznek össze. Az ilyen nem frontális viharokat néha pszeudofrontális viharoknak is nevezik.
A meteorológiában a pszeudo-hidegfront egy határ a szupercella beáramlási tartománya és a hátsó szárny lefelé irányuló áramlása között. Általában a mezociklon központjától kifelé nyúlik, általában dél vagy délnyugat felé, és a lefelé irányuló levegő előrehaladása a beáramlási régió felé jellemző. Ez a széllökésfront egy sajátos formája.
A vitorlázók számára csak két lehetséges stratégia létezik a vihar biztonságos leküzdésére – vagy egy biztonságos kikötőben kell lenni a vihar érkezésének időpontjában, vagy fordítva, a tengeren kell maradni a parttól és a veszélyes sekély felülettől kellő távolságra annak időtartama alatt. Vihar idején soha ne menjen vissza a kikötőbe!
Ajánlott időjárási tankönyv: Met alapok
Mirno more / Békét és Szelet!
work-in-progress…