Az Ocean Sailing SE tanfolyamai a tapasztalati tanulás pedagógiája, az élménypedagógia és a pozitív pedagógia eszköztárával történik, ahol az egyén tanulási folyamatára összpontosítunk.
A tapasztalati tanulás (EXL, Experiential learning) vagyis a cselekedetek reflexiója általi tanulás. A tapasztalati tanulás az egyéni tanulási folyamatot veszi figyelembe. A tapasztalaton keresztül történő tanulás általános koncepciójáról i.e. 350 körül Arisztotelész a Nicomacheai etikában írta: „a dolgokról, amelyeket meg kell tanulnunk, mielőtt meg tudjuk csinálni, megtanuljuk azokat cselekedve”. Artikulált oktatási megközelítésként a tapasztalati tanulás sokkal újabb irányzat. Az 1970-es évektől kezdve David A. Kolb segített kidolgozni a tapasztalati tanulás modern elméletét, erősen John Dewey, Kurt Lewin és Jean Piaget munkájára támaszkodva.
Az élménypedagógia a tapasztalati tanulás egyik legmarkánsabb irányzata. Ennek az alternatív pedagógiai módszernek a gyökerei az outdoor és a kalandpedagógiába nyúlnak vissza. Az élménypedagógia strukturált gyakorlatok segítségével teremti meg a tanulási folyamathoz szükséges keretet. Az élménypedagógia esélyt ad arra, hogy megtanítsuk a „megtaníthatatlant”: önbizalom / problémamegoldás / kommunikáció / bizalom / eredményes vezetés, amik a tengeri vitorlázás alapjai…
Az élmény a kiindulópontja a tanulásnak, majd az élményekre való reflektálással, feldolgozásuk segítségével válnak felismerésekké, majd tapasztalattá, a tanulási folyamat eredményévé.
Az élménypedagógiai foglalkozások jelentős mértékben fejleszthetik a vizsgált csoport szociális kompetenciáit. Ezek a következők lehetnek: együttműködés, elfogadás, közös gondolkodás, csapatszellem fejlesztése, kommunikációs készségek fejlesztése, az önbizalom és a másokba vetett bizalom fejlesztése, személyes, társadalmi és környezeti felelősségtudat fejlesztése, vállalkozókészség fejlesztése, vezetői készségek fejlesztése, problémamegoldó és döntési képességek fejlesztése, konfliktuskezelési képességek fejlesztése, önismeret fejlesztése, személyes értékek felismerése, kreativitás, gyors alkalmazkodó képesség, improvizációs képesség fejlesztése. A tapasztalás árama, valamint a folyamatos visszajelzés lehetővé teszi a problémamegoldás készségének elsajátítását.
A tapasztalati tanulási ciklust (ábra) két szinten is alkalmazzuk az oktatás során (Liddle, 2008). Egyrészt az oktató ennek segítségével tervezi meg, vezeti le és értékeli az elvégzett gyakorlatokat, majd csatolja vissza a következő gyakorlatba a megszerzett tapasztalatot, másrészt maguk a résztvevők is ennek a folyamatábrának megfelelően hajtják végre a feladatokat. A sikeres feladatmegoldáshoz először tervezniük kell, majd végrehajtani a feladatot aktív részvétellel. Ezt követően értékelik a megszerzett tapasztalatokat, tudatosítják azokat az oktató segítségével, hogy a későbbiekben, az újabb feladatok során képesek legyenek beépíteni a megszerzett új tudásokat.
Mivel az élménypedagógia a csoportos tanulási módszert alkalmazza, a csoportok elkerülhetetlenül keresztülmennek a csoportképződés különböző szakaszain (alakulás, viharzás, normaképzés, működés) (Tuckman, 1965). A csoportban való működés, együttműködés során a résztvevők rengeteget megtanulhatnak magukról. Akár a segítségadás és -kapásról, akár a hatékony kommunikációról, akár a vezetésről, vagy akár a bizalomról legyen szó. Másképpen megfogalmazva megtapasztalhatnak, begyakorolhatnak új szociális készségeket, vagy a már meglévő szociális kompetenciáikat fejleszthetik a csoporttársak segítségével.
Az élménypedagógia legfontosabb eleme a reflexió, a gyakorlatok utáni értékelés, a szituációkban rejlő tanulságok levonása és a más területeken is alkalmazható készségek, képességek felismertetése. Ebben nagyon fontos szerep jut az oktatónknak.
Az oktatónk szerepe az, hogy megteremtse a tanulási lehetőséget a csoport minden tagja számára, de nem irányítja, nem segíti őket ötletekkel, hagyja, hogy a csoport maga jöjjön rá a saját megoldására. Nagyon fontos viszont, hogy támogassa, ösztönözze őket; ha a körülmények igénylik, avatkozzon be a folyamatokban; alakítsa másképp a folyamatot, az adott csoport fejlesztési igényeinek megfelelően; folyamatosan figyelje a csoportot és segítse a gyakorlatok feldolgozását és értékelését. Ehhez rendelkezésre áll egy jól bevált módszer, a feldolgozás tölcsérmodellje (Liddle, 2008), amit ez az ábra szemléltet.
2. ábra. A feldolgozás tölcsérmodellje Forrás: Liddle (2008): Tanítani a taníthatatlant
Ennek az eszköznek a segítségével könnyebb áttekinteni, mederbe terelni a megbeszélést, hiszen egy sikeresen, vagy akár sikertelenül végrehajtott, kihívást jelentő feladatot követően az érzelmek, gondolatok tömege kavarog a résztvevőkben. Ilyenkor az oktató felelőssége, hogy a feldolgozó kérdéseket a megfelelő sorrendben tegye fel, az általánostól az egyre részletesebb felé haladva. Ezeket a kérdéseket mindig az adott csoport és az adott szituáció szüli meg az oktató lankadatlan figyelme mellett.
Ciklikus és napi szintű értékelés, a mi esetünkbe a nap végén a kikötőbe történik, majd elemzés (igény szerint). A vitorlásoktatásban: tervezés – cselekvés – értékelés – alkalmazás körforgásban vagyunk benne, mint a klasszikus tapasztalati tanulás esetén. Az értékelés döntő fontosságú szakasz a folyamatban. A magvalósításnál hagyni kell hibázni a tanulót, és figyelni kell mindenre.
Értékelés: mi történt? mi volt a lényeges? hogyan tovább?
A csapattagok könnyen megtalálhatják a valós élet párhuzamait, és a tanultak átemelése így nagyon hatékony (ez a része a tanulásnak főleg a csapatépítő vitorlástúrákon történik…), mert igazából metaforikus tanulási helyzetekkel van tele a vitorlástanfolyamunk: vihar vitorlázás / ismerkedés egy lakatlan szigettel / MOB stb. Ajánlott könyvek a témában: Matthew D. Liddle: Tanítani a taníthatatlant, élménypedagógiai kézikönyv (2. kiadás) / Werner Michl: Élménypedagógia
A hegyek magukért beszélnek az élménypedagógia legősibb hatásmodellje. Röviden: ‘Beszéd helyet megélni.” Nincs reflexió, a természetben szerzett élmények meghatározó hatására támaszkodik. A természetben a kihívást biztosító helyzet mindig van és lesz, az oktató garantálja a biztonságot. A természetben (vitorlázás közben) az élményeknek automatikus hatása van, kutatások is bizonyítják, hogy a természetnek (pl. tenger) terápiás és pedagógiai hatása is van. Fellendülés a testnek, a léleknek és a szellemnek. A mozgás és bármilyen sport automatikusan beindítja a pedagógiai és terápiás hatásokat.
Az élet értelmességéről a csúcspontok is döntenek, és egyetlen pillanat is adhat értelmet az életnek. Például az alpesi ragyogás is egy ilyen jelenség a hegycsúcson, de ehhez hasonló megélés és tapasztalás a tengeren is előforduló csúcspont jelenség.
A pozitív pedagógia fontos alapja a pozitív pszichológia és a támogató környezet. Pozitív és kreatív légkör teremtése alapvető fontosságú, és egy pozitív nyitott oktató.
Az egyik kedvenc könyvem a pedagógiában: A. S. Neill Summerhill: A pedagógia csendes forradalma (100 éves téma ez már) Röviden: Maximális szabadságot kell adni a tanulóknak, amennyit csak lehet, és a ‘tekintélyelv’ módszer nem működik. A szabadság persze addig tart amíg a másokat nem zavarunk. 🙂 Az empátia a pedagógiában is nagyon fontos, és anélkül nem is működik az oktatás / tanítás… Ez a könyv alapvetően az iskolai oktatásról szól, de a felnőttképzésben is lehet hasznosítani több elemét és gondolatát.
Pedagógiai alapelvek (ökölszabályok): baráti légkör + tisztelet mindenkinek + tanulók bevonása a tanfolyam túra döntéseibe + szeretetteljes emberi kapcsolatok kialakítására törekszünk + türelem 🙂
Tananyagunk: úgy állítottam össze, hogy 100%-ban pragmatikus legyen, vagyis azt a tudást adjuk csak át, amit a leendő szkipper majd használni is fog. Célunk, hogy pragmatikus gondolkodású szkipperek legyetek!
Célkitűzés: Mi a GROW modell-t használjuk (G: Goal / R: Reality / O: Obstacles és Options / W: Way Forward) és ezáltal egy coaching szemléletű oktatást is alkalmazunk. A mi tanulóinknak célja általában az önálló tengeri vitorlázás, ritkábban óceánátkelés vagy akár Földkerülés, és mi ebben az egész tanulási folyamatban segítünk.
Ajánlott könyvek a témában: John Whitmore: Coaching for Performance / Max Landsberg: The Tao of Coaching