Hajó stabilitás

Stabilitás alatt értjük a hajó azon tulajdonságát, hogy megdőlt helyzetből önmagától eredeti úszási helyzetébe vissza tud térni. Egy hajó stabilitása több különböző tényezőből tevődik össze:

  • a hajótest formája adja a hajó formastabilitását,
  • a tőkesúly adja a statikus stabilitását
  • és a súlyeloszlás adja a dinamikus stabilitást.

A stabilitást általában a stabilitási görbe szemlélteti. A görbe értelmezéséhez a legfontosabbak a következők:

  • A meredeken induló görbe azt jelzi, hogy a hajónak nagy a kezdeti stabilitása. Ezeknek a hajóknak általában széles a vízvonala. A visszaállító nyomaték általában 60 foknál a legnagyobb, és 30 fok és 90 foknál közel azonos. A kezdeti stabilitástól a 45 fokos dőlésig terjed az a tartomány, amit a leggyakrabban tapasztalunk a gyakorlatban.
  • Ahol a görbe lemegy 0 alá, az a pont ahol a negatív stabilitás bekövetkezik, azaz a hajó igyekszik egy 180 fokos fordulatot tenni a tetején. Ez az érték általában 110-120 foknál van a legtöbb hajó esetében. Ha a metszéspont 140 fok körül van, az nagyon jó stabilitást sejtet.
  • A negatív görbe rész szemlélteti, hogy a hajó mennyire könnyen áll fel az átfordult helyzetből. Egy nagyon lapos görbe esetében egy hullám ereje is elég, mélyebb görbéknél nagyobb erő szükséges a hajó visszaállításához.

Forma stabilitás: a forma stabilitás elsősorban a hajótest szélségétől és alakjától függ. Egy széles és lapos hajó általában stabilabb, mint egy keskenyebb. Ha azonban egy ilyen hajó felborul nagyon nehezen fordul vissza a széles hajótest és a lapos, sima fedélzet miatt.

 

 

A vitorláshajók egyéb fontos paraméterei: SA/D (Vitorlafelület/Vízkiszorítás), D/L (Vízkiszorítás/Vízvonal), SA/WSA (Vitorlafelület/Nedvesített felület), Cp (Hasábos teltség), WS (Nedvesített felület).

Ajánlott oldal, mert nagyon sok vitorlásnak fent vannak a paraméterei: sailboatdata.com