Az alba (angolul: boom vang) használatával sebességet és/vagy élességet nyerhetünk. Ez az egyik legfontosabb beállítás a shott mellett, mert az albázással a nagyvitorla hátsó élét nyitjuk vagy zárjuk, aszerint, hogy engedünk vagy húzunk rajta. Szél erősödésekor húzni kell az albán (‘controls leech tension or twist’) , figyelve a tell-tale-re (hátsó élen és felül), hogy minden tell-tale párhuzamosan lobogjon egymással.
Ahogyan egyre tompábban vitorlázunk nő az alba jelentősége is. Félszélben egy nyitott vitorlával azt tapasztalhatjuk, hogy lassabbak vagyunk, mivel nincs elég erő a vitorlákban és ilyenkor albázni kell. A vitorla és a hajó egy elég összetett rendszer, ezért szinte nincs semmilyen állítási lehetőségünk, amelynek ne lennének járulékos hatásai. Ez természetesen vonatkozik az albára is. Meghúzott alba esetén – ilyen szélben – jobban oda kell majd figyelni a hajóvezetésre, mivel amit eddig a vitorla nyitottsága „ledolgozott” a hullámok tetején és a pöffökben, azt most majd nekünk kell megtennünk a shott folyamatos állításával; természetesen a túlhúzott állapot itt sem kedvező. A laza alba ilyenkor nem más, mint alibi, amely felment bennünket a shott kezelése alól.
Az albát a szél erősödésével folyamatosan meg kell húzni, feszesebben kell tartani, de ez az állítás nem teljesen igaz, mivel egy erősebb széltartományban pont a túlhúzott alba jelenthet akadályt a hajóvezetésben. Ilyenkor a fellépő döntőerőt csökkenthetjük, ha egy kicsit ráengedünk az albára.
Hátszélben és háromnegyedszélben a bumm imbolyogását (felemelkedését) a feszes alba megakadályozza. A nagyvitorla így fixen áll, és a hajót könnyebb vezetni akár erősebb szélviszonyokban és nagyobb hullámokban is. Bőszélben ez a ‘primary twist control’.
Itt nem elég feszes az alba.
Ha a nagyvitorla jól ki van engedve, semmi sem húzza lefelé a bummot, és ezért semmi sem szabályozza a nagyvitorla hátsó élének feszességét. A bumm lefeszítése hozza létre azt az erőt, ami ahhoz szükséges, hogy a csavarás (twist) a kívánt helyre kerüljön.
Bőszélben általában olyan csavarodási profilt igyekszünk létrehozni, amikor a felső latni párhuzamos a bummal. Más szóval, a vitorla felső részén hasonló támadási szöget érünk el, mint az alsó részén. Ennek jó mutatója, amikor a felső ‘telltale’ éppen csak a nagyvitorla hátsóél mögött van, de az idő 90%-ában még mindig áramlik. Ha túl keményen albázunk, akkor a hátsóél kiegyenesedik, és a felső ‘telltale’ nem mozog és a kormány terhelése megnő. Ha túl kevés az alba, a nagyvitorla felső része jóval az alsó rész előtt elkezd el lobogni (luffing) – így a hajó ‘underpowered, unbalanced’ és ingataggá válik.
Gyenge szélben gyakran a bumm súlya elég ahhoz, hogy lezárja a hátsóélet. Emiatt olyan merev rudakat vagy rugókat szerelünk be, amelyek ténylegesen FELfelé nyomják a bummot. Gyenge szélben: kevés alba szükséges. Erős szélben: sok alba. Ez nem általános érvényű, de jó ökölszabály.
Negyedszélben: albázás esetén laposodik a nagyvitorla (mast bends forward) és erős szélben érdemes albázni.
Érdemes próbálgatni az albázást a leírtak szerint, és gyakorolás után rá lehet érezni.
(Forrás: SG: Vitorlázás elmélet – 2005. ápr. – sailing.hu)
Calm sea and following wind!
Áron