A hajósfogadalom – szkipper avatás

Frater Maris – A tenger testvére 

Ez a ceremónia a tengerészeti közösségbe való befogadást jelképezi. Ez egy olyan szertartás, amelyben a fiatal hajósból tapasztalt, teljes jogú tengerész válik. Nálunk ilyen nincs. 🙂

A tiszti (kapitányi) előléptetés vagy kinevezés megünneplésekor az új tiszt (kapitány) pezsgővel vagy más itallal vendégelte meg a tiszttársait. Ezt úgy hívtak: Wetting the Commission, magyarul a kinevezés megáztatása. Ez egy nagyon régi brit és amerikai haditengerészeti szokás, sőt ez még a magyar honvédségnél is szokás 🙂 Nálunk is, az Ocean Sailing SE tanfolyam / gyakorló vitorlástúráin (1. szint) is szokás 2012 óta az ünnepélyes koccintás…:-) persze tósztot is mondok / mondunk 🙂 Természetesen lehet nem alkoholos itallal pl. tenger vízzel is koccintani.

Pohárköszöntő és beszélgetés indítás:

  1. Az oktató röviden felidézi az elmúlt hét közös munkáját: a navigációt, a manővereket, a döntéseket, a hibákból való tanulást és az együttműködést (csapatmunka).
  2. Az oktató néhány mondatban beszél a tengerről: A tenger szabadságot ad,  de nem ígér biztonságot. Erősebb nálunk, és nem mindig kiszámítható. A jó hajós ezért nem legyőzni akarja, hanem megérteni, tisztelni és felkészülten járni rajta…
  3. Neptunusz felé egy mondat… 🙂
  4. Az elmúlt napokban mindenki átment a próbákon….  (Pl egyik este szituációs gyakorlat mindig van)
  5. Kérdés – mit tanultál az elmúlt héten? (Utolsó esti beszélgetés része)
  6. A tenger vizének szertartása –  A résztvevők egyenként megérinthetik a tengervizet, vagy jelképesen vizet cseppenthetnek a kezükre. Ez a tengerrel való kapcsolat és az új hajós státusz jelképe, erősen opcionális. 🙂
  7. Oklevelünk 🙂

A pohárköszöntő után koccintás majd a hagyományos jókívánság következik: „Fair winds and following seas!”…

Valójában azt ünnepljük ilyenkor, hogy mostantól mások biztonságáért és a hajóért is felelősséget vállal az új szkpper.

A tengerészek fogadalma

  1. A tengert tisztelem, erejét soha nem becsülöm alá.
  2. Hajómat gondossággal vezetem, társaimért felelősséget vállalok.
  3. Tudásomat folyamatosan gyarapítom, döntéseimért felelősséget vállalok.
  4. Segítek annak, aki bajba jut, és elfogadom a segítséget, ha nekem van rá szükségem.
  5. Nem a tenger legyőzésére törekszem, hanem arra, hogy megértsem, és tisztelettel járjam.
  6. Tudom, hogy a jó hajózás nem csupán tudás, hanem felelősség, alázat, felkészültség és jó tengerészhez méltó magatartás.
  7. Safety first! mindig
  8. Az Ocean Sailing SE tanácsait ismerem és megfogom.
  9. Az Ocean Sailing SE tananyagait ismerem és megtanulom.

Tengerész / hajósavatás lényege nem az, hogy valaki „legyőzte” a tengert, vagy hogy egy hét alatt kész hajóssá vált. Hanem az, hogy megtapasztalta: a tengeren a tudás mellett alázatra, felelősségre, jó döntésekre és egymás iránti bizalomra van szükség.

Minden szinten az Ocean Sailing SE-nél van egy kis ünnepélyes koccintás a gyakorló vitorlástúrák végén, ahol kicsit összefoglaljuk a hetet, és az oktató mond egy pohárköszöntöt is. 


A hagyomány:

A holland, a német, a brit és a skandináv hajózásban is ismert volt a ‘Crossing the Line’ szertartás, és ez eredetileg az Egyenlítő első átlépéséhez kötődött.

A szertartás fő elemei:

Fontos megidézni az ősi idők hajósainak szellemét a szertartás elején.

  1. Neptunusz király megjelenése háromágú szigonnyal és koronával. (Neptunusz a római mitológiában a tenger istene.)
  2. A még be nem avatott tengerészeket a Neptunusz udvara elé vezették.
  3. Tréfás vádak alapján jelképes ítéletet hoztak felettük.
  4. Tengervizes keresztelő következett (tenger vizének jelképes érintése) és a beavatottak megkapták a Shellback címet és az erről szóló oklevelet. (Shellback jelentése  „vén tengeri medve”)

Ajánlott könyv a témában: Henning Henningsen: Crossing the Equator: Sailors’ Baptism and Other, Initiation Rites (1961) – A könyv a tengerészek vonalátlépési és beavatási szokásainak egyik fontos történeti feldolgozása.

Mirno more / Békét és Szelet!

Méder Áron

work-in-progress…