Felkutatás és mentés - Ocean Sailing SE

A SAR (Search and Rescue) definíciója: A felkutatás és mentés magában foglalja az olyan személyek, hajók vagy más vízi járművek felkutatását és segítségnyújtását, amelyek veszélyben vannak vagy közvetlen veszélyben vannak.

Az 1979-ben elfogadott SAR nemzetközi egyezmény (hamburgi IMO konferencia) célja egy nemzetközi tengeri SAR (kutatási és mentési) terv kidolgozása volt. Ez lehetővé teszi, hogy bárhol is történjen baleset a tengeren, a mentési műveleteket egy SAR-szervezet koordinálja, szükség esetén pedig együttműködjön a szomszédos SAR-szervezetekkel.

Bár a hajóknak kötelessége segítséget nyújtani a bajba jutottaknak – ezt mind a hagyományok, mind nemzetközi szerződések (pl. az Életbiztonság a tengeren Nemzetközi Egyezmény, SOLAS, 1974) rögzítik – az 1979-es SAR-egyezmény elfogadásáig nem létezett nemzetközi rendszer a kutatási és mentési műveletekre. Bizonyos területeken jól szervezett mentési rendszerek működtek, máshol viszont nem voltak ilyen szolgáltatások.

Az 1979-es SAR egyezmény (International Convention on Maritime Search and Rescue) mellékletében találhatók a műszaki követelmények, melyek öt fejezetre vannak osztva. Az egyezményt aláíró államok kötelesek biztosítani, hogy a parti vizeiken megfelelő SAR-szolgáltatásokat nyújtsanak. Mivel azonban az egyezmény komoly kötelezettségeket rótt a résztvevőkre (pl. parti létesítmények létrehozása), kevesebb ország ratifikálta, mint más nemzetközi szerződéseket. Ezen tényezőket figyelembe véve 1998-ban felülvizsgálták a SAR-egyezmény mellékletét, amely 2000-ben lépett hatályba. A felülvizsgálat egyértelműbbé tette a kormányok felelősségét, nagyobb hangsúlyt helyezve a regionális együttműködésre és a tengeri, valamint a légi közlekedés SAR-műveleteinek összehangolására. A jelenlegi egyezmény tartalmazza a 2004-ben elfogadott, MSC155(78) határozatban rögzített módosításokat, amelyek 2006-ban léptek hatályba. 114 ország írta alá ezt az egyezményt.

A változtatások után, a Navigációs, Kommunikációs, Kutatási és Mentési Albizottság (NCSR) harmadik ülésén elindították a Globális Integrált Hajózási Információs Rendszer (GISIS) új moduljának kifejlesztését, amely 2016-ban készült el. Ez a modul célja, hogy megkönnyítse a globális tengeri vészhelyzeti és biztonsági rendszer (GMDSS) part menti létesítményeiről szóló információk közlését a szervezettel. További információ az IMO oldalán.

Nagyon ajánlott az offshore és óceáni vitorlázásokon a ‘personal locator’, néhány típust itt most ajánlok (2024 nyár): sMRT alert AIS beacon (az AIS és a VHF DSC technológiákat kombinálja, víz által aktivált riasztásokkal, hang- és vizuális jelzésekkel, egyszerű mentőmellény-integrációval és 5 tmf hatótávolságú) / Ocean Signal RescueMe MOB1 AIS /ACR AISLink MOB Personal Beacon / Weatherdock Easy 2-MOB / Ocean Signal PLB3 (AIS and satellite location beacons) / ACR ResQLink / ACR ResQLink 400 / McMurdo Fastfind ReturnLink Personal Locator Beacon with RLS / Ocean Signal RescueMe personal locator beacon / McMurdo FastFind 220 PLB / Kannad SafeLink SOLO stb. vagy bizonyos esetekben a ‘satellite trackers’ is jó megoldás lehet, néhány ajánlott termék: Garmin Inreach Mini 2 (használtam már és szuper) / Zoleo Satellite Communicator /Garmin Inreach Messanger / ACR Bivy Stick / YB2 Handheld Tracker / Spot Messanger / Iridium Go stb. Évente jönnek ki új termékek, nagyon gyorsan fejlődik a technológia, és érdemes követni a fejlődést!

Keresési módszerek:

Ennek a rendszernek az az alapvető célja, hogy segítse a mentőket a túlélők megtalálásában az úgynevezett „arany napon” (a traumás eseményt követő első 24 órában), amely alatt a túlélők többsége általában megmenthető.

Néhány fontos rövidítés: MRCC – Maritime Rescue Co-ordination Centre / MRSC – Maritime Rescue Sub Centre / RCC – Rescue coordination centre / JRCC – Joint Rescue Co-ordination Centre / MRSC – Maritime Rescue Sub-Centre / SPOC – SAR Point of Contacts / OSC – On-Scene Co-ordinator / CRS – Coast Radio Station / WWNWS – World Wide Navigational Warning System /

SAR Regions – érdemes megnézni.

Átlagos mentési idők:

1. Partközeli mentések: A parthoz közeli események esetében, különösen a jól megfigyelt területeken, ahol a SAR (Search and Rescue) szolgálatok működnek, a mentési idő 15 perctől 2 óráig terjedhet. Ilyen esetekben gyakran gyorsan bevetnek helikoptereket vagy gyors mentőcsónakokat.
2. Tengeri mentések (legfeljebb 200 tengeri mérföldre a parttól): Ezekben az esetekben a mentési idő 1 és 6 óra között változhat. (Itt is helikoptereket küldhetnek ki a part menti bázisokról vagy hajókat irányítanak az esemény helyszínére.)
3. Távoli óceáni mentések: Távoli óceáni területeken vagy kevésbé járőrözött területeken a válaszadás 6 órától több napig is tarthat. Az ilyen mentések gyakran nagy hatótávolságú SAR-repülőgépeken, közeli kereskedelmi hajókon, vagy akár összehangolt nemzetközi SAR-erőfeszítéseken alapulnak, ha nem állnak rendelkezésre azonnali helyi erőforrások.
4. Extrém időjárási viszonyok: A viharos időjárás jelentősen meghosszabbíthatja a reakcióidőt. Ha az időjárási vagy tengeri viszonyok veszélyesek, a mentési műveletek a mentőcsapatok biztonsága érdekében elhalaszthatók. Szélsőséges körülmények között a reagálás több napig vagy még tovább is tarthat, amíg a körülmények eléggé javulnak a mentési helyszín biztonságos megközelítéséhez.

work-in-progress…