A nagyvitorlának két típusa van: a ‘Furling’ és a ‘Lazy Jack’ system
Furling esetén:
Árbócba tekerős nagyvitorla esetén nem mindegy, hogy jobb vagy bal csapáson végzed a betekercselést. A cél az, hogy a vitorla terhelés nélkül, egyenletesen fusson be az árbóc nyílásába, mert ha a szél rányomja az anyagot az árbócra, megnő a súrlódás, a vitorla gyűrődhet, és akár be is szorulhat. Ezért mindig azt a csapást kell választani, amelyiken a vitorla „magától” befelé fut, nem pedig feszül az árbócnak; a legtöbb hajón ez jobb csapás, de a pontos irány a rendszer kialakításától függ. A lényeg, hogy enyhe menetszélben, nem teljesen széllel szemben, hanem kissé oldalról érkező szélben, de a megfelelő oldalon dolgozz, így lesz a betekercselés sima és biztonságos.
A reffelés fő elve: terhelésmentesen szabad csak betekerni a vitorlákat vagy le / fel húzni a vitorlákat. Ez úgy tudjuk elérni, hogy lobogtattunk vagyis a schott köteleket kiengedjük, vagy enyhén szélbe állunk. Több oktató videónk van erről a YouTube csatornánkon (user neve: oceansailingse), mert elég sok eset van… Az én egyik kedvenc megoldásom: 1. Futatott negyedszélben vitorlázunk. / 2. Nagyvitorlát kiengedjük, hogy lobogjon, de az orrvitorla nem lobog. / 3. A nagyvitorlát reffeljük. / 4. A nagyvitorla schott kötelét visszahúzzuk, hogy ne lobogjon a vitorla. A cél, hogy minél gyorsabb legyen a reffelés, hogy minél kevesebbet lobogjon a vitorla.
Az 1. szinten gyakorlat nálunk, hogy a reffelési döntést mikor is kell meghozni, és mikor mennyit is kell reffelni. Kapcsolódó gyakorlatok: luvolás megtapasztalása, weather helm… Reffelési alapelv: ‘reef early and reef often’. A jó reffelés gyors és hatékony, és a reffelt orrvitorla és nagyvitorla hasonló arányú a legtöbb esetben (de nem mindig). Reffeléskor néhány csapattagok biztonsági hevedert visel, hogyha szükséges, akkor azonnal ki tudjanak menni a fedélzetre.
Gyengülő szél esetén a reffelés kiengedésekor a ’10 perces szabály’-t alkalmazzuk.